Úgy tánik, örökké ugyanaz a kérdés:
Mit tartogat a sorsunk, szerelem vagy vég?
Régen csak magával sodort,
De szemünk előtt a kép megváltozott
Meg kell, hogy várd, hogy elmondjam:
Nekem csak az fáj, hogy áltattál rég!
Érezned kell a bánatom!
Szeretném, ha te is örökké vágynál rám!
A szeretet az újnál vajon többet ér?
Az sosem múlik el, mint láng a gyertya végén!
Régen csak magával sodort,
De szemünk előtt a kép megváltozott
Meg kell, hogy várd, hogy elmondjam:
Nekem csak az fáj, hogy áltattál rég!
Érezned kell a bánatom!
Szeretném, ha te is örökké vágynál rám!
[szóló: Fábián] |
