Gondolatodban elmerülve
A tükörből szemed néz vissza rád
Gyertya fénye mellett ülve
A jövő kérdései vesznek körül
Kitől várod a választ,
Hogy holnap mit tegyél?
Emberre csak akkor válsz,
Ha az élettől mindig csak jobbat remélsz
Tápláld, amíg forró a láng!
Ha tűzpiros, akkor él,
A kék már a halál
Ne szalaszd el, ne szaladj el!
Lásd meg az ösvényt, mely nem tévútra hív!
Markold meg, ne engedd el!
Értsd meg: téged vár a végtelen fény!
Mások mögé bújva
Nyugodtan éled a múltad,
De az idő gyorsan elszáll,
Megelőznek a jobbak, az újak
Alkoss, hogy érezd legbelül:
Az élet lüktet, szívedben a tűz
Ne várj megváltást, csupán
Célokkal értelmet kell, hogy találj!
Tápláld, amíg forró a láng!
Ha tűzpiros, akkor él,
A kék már a halál
Ne szalaszd el, ne szaladj el!
Lásd meg az ösvényt, mely nem tévútra hív!
Markold meg, ne engedd el!
Értsd meg:
Téged vár a végtelen fény!
[szóló: Fábián] |
