...és aztán felvillan a kés
És eldördül a fegyver
Pedig ez ugyanaz a város
És ugyanaz a rendszer
Belép egy ember és kialszik a fény
Egyedül fekszem a világ közepén
Lehet, hogy belül van az állat
És kívül csak az ember
És biztos eljön az a perc
mikor helyet cserél egyszer
Egyedül alszom a világ közepén
Csak amit érzek az lehet enyém
Ha eljön az a perc és elpusztul a világ
Nem követem el ugyanazt a hibát
Szerintem én vagyok az álom
Te pedig az élet
Tudom, hogy szükséged van rám,
De én nem akarlak téged.
Van aki tudja, hogy milyen a világ
Van aki néz csak a kirakaton át
Hogy mi az ami jó, s mi az amit szabad
Működik a fék lenn a tudat alatt
Sohasem ismertem a titkot
Soha nem tudtam, hogy ki lakik bennem
De mikor kialszik a fény
Előjön valaki és megölel engem
Egyedül alszom a világ közepén
Csak amit érzek az lehet enyém
Ha eljön az a perc és elpusztul a világ
Nem követem el ugyanazt a hibát. |
