Két ország vagyok,
és nem engedlek el,
és nem engedlek hozzám,
ha jönni akarsz!
Hozzád szólok még,
de szögesdrótot húzok,
és lövészárkokat ásatok
a lelkek alatt.
Félek. Igen, félek tôlük is -
hiába hullnak el, és könnyük is hull
hazáink sorsa felett...
Két ország vagyok,
és büszke századom végén
megteszem azt, amit nem tehetek!
Két ország vagyok,
és nem érdekel, ha kérdik,
mi lett velük, és nézd csak
veled mi lett?!
És félek, és félek tôlük (is),
hiába hullnak el, és
könnyük is hull, hazáink sírja felett. |
