Ne kérdezd így, hogy én mit tennék,
ugyanazt tennéd, ha nem lennék.
Maradok inkább így, ahogy látod,
megfogom a kezed, mikor elrántod:
mért ilyen? Mért olyan nehéz elhinni,
amit beszélek?! A szájak összeérnek,
és fájnak, fájnak...
Uramisten! Mibe keveredtél velünk?
Már megint nem vigyáztál ránk.)
A ruhánk szakad le rólunk, és
nem a szégyenünk.
Megráz a Vágy, magyaráz az Élet,
a Maradandóság Városában
a maradékomból élek!
Csak egyet mozdult minden, minden
irányban, kellek-e minden
elmozdulásban?
Kellek - e valahol, ha valamit érek,
itt kéne lennem és semmit sem érzek.
Uramisten, mibe keveredtél velünk?
Uramisten, mibe keveredtél velünk!
Megráz a Vágy, magyaráz az Élet,
a Maradandóság Városában a
maradékomból élek!! |
