Kocsmában én és a füst
Megülünk rossz kabátok közt
Én hallgatok. A füstben hallgatok.
A nyomor mögöttem vár.
Büdös van, egy székre áll.
És akár egy NO, szavalni kezd.
A kabátok megmerevednek.
Ketten mennek ki és verekednek.
Álom volt csupán..., szól a no.
Mese a szájról. Mese a szívrol.
Mese a szájról. Mese a szívrol:
sok dal, sok lányról sok dal és
SEMMI MÁSRÓL.
Egy öreg kabát beszél, hogy bizony
kevésbol él, és negyvenöt forint egy tejcsokoládé!
( A kabátok megmerevednek,
ketten mennek ki és verekednek ):
álom volt csupán...- szól a no
Hát: mese a szájról mese a szívrol
(ez az egész...)
Egy ötvenéves no, aki álom volt csupán
és pálinkát iszik egy rosz férfi után.
A sok-sok kabát közt,
a sok sokk kabát közt énekelni kezd.
Énekelni jött:
Álom volt csupán az életem...............
Mese a szájról. Mese a szívrol.
Mese a szájról. Ez az egész...)
Hát szóljon azokról is, akik csakazértis
isznak, ha a no ÉNEKEL (lalala)
És úgy pusztulnak el, ahogy álom volt a no:
FEHÉR-AFRIKÁRA nem hull több eso! (1986) |
