Egy elveszített kép, sok feltörő emlék
Sírig vonszolt álmok, tova tűnő szenvedély
Végig elkísér a múltam újra él
Álom szőtte vágyak veled az igaz édenért.
Lehetek árnyék, ki mögém bújva fél
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
És hideg álmos hajnalokon
Tüze perzsel, az élet itt kísért.
Sok nem mesélt mesék, sok le nem festett kép
Elfelejtett vádak, folyton megszegett szent igék.
Elcseréltem rég a létem lényegét
Megtaláltam párat belőlem az életért.
Lehetek árnyék, kit mögém űz a fény,
De rejteném megfejteném a kusza álmot mi véget ért.
Akár egy árnyék a jövőben hullok szét
Keresem hideg hajnalokon reményre ítélt holnapom.
Kutasd a valót, mint a létté formált anyag értelmét,
Hagyj nyomot, mit öröklött ösztönből őrzöl emlékként.
Rejtsd magadba árnyékod, mint egyetlen fényfüggő titkod.
Légy Te is árnyék...egy árnyék...egy árnyék. |
