A nő nem félt,
A kígyótól,
Egy almát kért,
Mert kíváncsi volt, már rá.
A kígyónak,
Teccett a nő,
Hogy megrontsa őt,
Hát megadta, amit kért.
Az asszonyhoz,
Így szólt az Úr:
Nem tetted jól,
Hogy nem hallgattál rám.
Hát kínlódj csak,
Ha szülni mész,
És szolga légy,
Egy ostoba férfiért.
A férfihez,
Így szólt az Úr:
Mert nem hittél,
Hát robotoljj amíg élsz.
A kígyó most,
A hasán jár,
Nyeli a port,
És sziszegve kapkod a lábak után.
Dolgoztam, áldoztam,
Boszzút álltál,
Sosem lesz vége ennek,
Elátkozott életemnek.
Még nem elég, még nem elég,
Akarod tiéd a nőm.
Minden lény,
Csak érted él. |
