Él, felsír a gyermek
Még csak anyja, ki érti szavát
Majd szól, és rögtön kérdez:
Ki az anyám és volt-e apám?
Jóanyád az én vagyok
Az apád rég eldobott
Elhagyott és kóborol
Most távol jár valahol.
Miért, kérdi a gyermek
Neki miért nem kellek már
A vér, mit kaptam tőle
Engem merre hajszol tovább?
Apám szól: a fiam vagy
De többé nem kellesz már
Keress mást, egy jobb apát
Mert egy új világ csak rám vár.
Csak az ég, az ég lát még reményt
De az elhagyott gyermek szemhéján az éj.
Sír, térdel a gyermek
Keze indul az ég felé
Hallj, és szólj most, Isten
Jeled miért nem küldöd felém?
Figyelj rám,
Így szól az Úr:
Mit is mondhatnék mást
Rád bízom az életed
Írd magadnak tovább.
Csak az ég, az ég lát még reményt
De az elhagyott gyermek szemhéján az éj |
