Csendes vidék a tenger szintjén,
Egyszer élt itt egy nép, a Földön oly rég.
Most egy csendes táj, jégbe fagyva áll,
Ami zöldben szép, olyan szép volt rég.
A szürke nappalt zúzza szét a hold
A reggel távol, de sarki fénynél alszol el
A nap kihunyt, a hó is elvakít
Mikor meglátod két szemeddel
Hófödte rét a tenger szintjén
Vajon lesz majd egy szűz, ki új földet szül?
A szürke nappalt zúzza szét a hold
A reggel távol, de sarki fénynél alszol el
A nap kihunyt a hó is elvakít
Mikor meglátod két szemeddel
Tudod mennyit ér, de semmit nem tennél
A tűz, a föld és az ég nem kellett így még.
A szürke nappalt zúzza szét a hold
A reggel távol, de sarki fénynél alszol el
A nap kihunyt a hó is elvakít
Mikor meglátod két szemeddel |
