Párás a hajnal, álmaimat áztatja a köd
Nézem a tükröm, az arcod benne tündököl
Leng még az ajtó, az ágyon csípőd helye hűl
Szorít a szívem, nem voltam még ilyen egyedül.
Kétféle tény:
Én! Te! Én!
Ellentétes érzés.
Te! Én! Te! Én!
Kettészakadt földrész
Világok elmozdulnak,
Mi lángol, elpusztulhat!
Szél! Meg ne állj a szigeteknél,
Söpörd el a földrészek párás légterét,
Repítsd őt felém!
Forró szél! Meg ne állj a szigeteknél,
Simogasd a nevemben, bármerre is jár
Várom, hogy hozd el hozzám!
Földrészek várják: a sötétséget győzze le a fény
Ugyanúgy várom: a fénnyel te is visszatérj.
Szívdobbanások, robbanások hangja elvegyül,
Vedd észre végre, én több vagyok mint egy a sok közül |
