Parázsló Hamvak - Remény
Csend honol a bérceken.
Elvakít a félelem.
Ágról szakadt nemzedék,
Könny, harag és rettegés.
S SZÍVEKBEN ÚJ REMÉNY
MONDD, GYÚL-E MÉG.
SORSUNK CSAK GYÖTRELEM,
VAJH FÉLNÜNK SZÜNTELEN
MEDDIG KELL MÉG?
Lépteidnek nyomdokán
Virág nyílt a Hargitán.
Szertenézel, s nem leléd
Turán büszke nemzetét.
Kárpátország fénye száll.
Tárt karokkal visszavár.
Árván maradt gyermekek,
Szemek megett félelem.
S SZÍVEKBEN ÚJ REMÉNY
MONDD, GYÚL-E MÉG.
SORSUNK CSAK GYÖTRELEM,
VAJH FÉLNÜNK SZÜNTELEN
MEDDIG KELL MÉG?
Régi fényed elfedé
Hamis vád és rettegés.
Mégis hallgatsz, s kérdezem,
Mért lapul az értelem?
Régi láncod levetnéd,
S himnuszod ha zengenéd,
De nyugszol csak, s nem értelek.
Úrrá lett a félelem.
Hej, ébredj! |
