Parázsló Hamvak - Sújtott a hóhér, hullott a fej...
Széles világban kicsiny a ház.
Benne sok arcra kiül a gyász.
Szólni sem mer már sok néma száj.
Sírdogál csendben sok magyar lány.
Pislákol némán a gyertyaláng.
Fénye az éjben messzire száll.
Hűs széltől reszket a végtelen táj.
Zokognak szerte a bús őszi fák.
A nagy király teste négyelve már.
Sírnak körötte megtört anyák.
Csillagok nézik felhők mögül.
Vérfolyó árad zászlónk körül.
Mondd, mely kéz tett ily gyalázatot.
Mondd, kit sértett az alázatos.
Sújtott a hóhér, hullott a fej.
Földre néz sok könnyáztatta szem.
Lelke az égből tekint le ránk.
Visszamosolyg rá egy hervadt virág.
Vándor egy büszke múltról regél,
De ítél a gonosz, s lesújt a kéz.
Millió szív most bosszút kiált.
Visszhangzik tőle a nagyvilág.
Fegyverért nyúl sok megfáradt kéz,
S az éjszaka csendjében folyik a vér.
Istenem, istenem, mért hagytad ezt?
Miért sújt gyűlölet, nótánk ha zeng?
Nemzetünk sírja megásva már,
Ott nyugszik mélyén a vén király. |
