Bakelit ( Patkány )
Furcsa érzés a nosztalgia, néha engem is megtalál
Egy örökzöld a fülembe kúszik, soha nem hathat rá a halál
A régi dallal ismerös érzés kerít a hatalmába
Hát felteszek egy Buzzcocks lemezt a lejátszónak tányérjára
Forog a lemez a tü alatt, és a bakelit életre kel
Évekig állt a porban a polcon, de hogyan is felejthettem el
Míg váratnak az elsö hangok, oly lassan telik az óra
Lélegzetem visszafojtva várok a kezdö gitárszóra
A régi érzés csak fokozódik, míg a felvételt hallgatom
És a recsegö hangszóróval kórusban a dalt dúdolom
De a régmúlt idök varázsa hirtelen darabokra hullik
Amikor a tü egy karcolásban eltérül és visszaugrik
eltérül és visszaugrik
eltérül és visszaugrik
eltérül és visszaugrik
eltérül és visszaugrik
Megteszi a kört újra és újra, amíg a tüt arrébb nem rakom
Ugyanazt a mondatfoszlányt akár félszázszor is hallhatom
Ezért jobb a PV zenéje élöben, vagy szalagon
Itt nincs karcolás, nincs szajkózás,
Egy sort nem kell többször hallanod
...gy sort nem kell többször hallano...
...gy sort nem kell többször hallano...
...gy sort nem kell többször hallano...
...gy sort nem kell többször hallano... |
