Itt vagyunk megint, nézd, bár kicsit koszos az arcunk,
Ruhánkon alvadt vér, de mi most mégis mosolygunk!
Teljes vállszélességgel , törhetetlen életkedvvel,
Földtől elrugaszkodva, közelebb került a cél!
Itt vagyunk megint, láss, bár sokszor zavaros minden,
Mégsincs megállj, úszunk az árral szemben!
Nincs már gyenge pont, sebezhető felület,
Hosszú kanyarok után lesz még az út egyenes!
Várj, mondd hogy érzed, hogy benned
A szíved a véred, ami szüntelen hajt téged – mozdulj és
Érezd – nincs mitől félj!!!
Refr.
Az akarat falakat tör, csak bírja-e majd az ököl?!
Mindig a hajszálér pattan el először!
Az akarat falakat tör, az útból mindent félresöpör.
A végén az égbe visz majd, vagy némán felőröl!
Itt vagyunk megint, nézd…
Várj, mondd, hogy érzed…
Refr.
Az akarat falakat tör…
Bár sokszor zavaros minden,
Úszunk az árral szemben…
Refr.
Az akarat falakat tör… |
