Halványan szökik be a fény, az ablakon át,
Indulnunk kéne!
Magához láncolt az ágy, sosem volt ilyen lágy,
Ne menjünk, még ne!
Bújj közelebb, van még pár perc,
A falak vigyáznak ránk,
Csókjaiddal ajkam mérgezd,
Hagyd a sarokban a ruhád!
Csak Te és én, senki más,
Itt senki sem láthat,
A falakon túli zord világ,
Most nem árthat!
Refr.
Még ne siess, várj,
Hova rohannál?
Jöjj közelebb, gyere bújj hozzám.
Tépd el az időt,
Vágyunk előtt,
Jöjj közelebb, gyere bújj hozzám!
Halványan szökik be a fény, az ablakon át,
Csendben csak nézlek.
Magához láncolt az ágy, sosem volt ilyen lágy,
Nem érhet így véget.
A pillanat porrá éget,
Míg a falak vigyának ránk,
Éhenkórász lelkem tiéd lett,
Ahogy szerelemmel itattad át.
Csak Te és én, senki más,
Itt senki sem láthat,
A falakon túli zord világ,
Most nem árthat!
Refr.
Még ne siess várj... |
