A jövő nélküled csak üres, tátongó űr,
És ha testem végül kihűl,
Fejfámra vésd örökül,
Érted dobogott szüntelenül!
Csak annyit akarok,
Hogy végre eltűnjön
Minden kétség, lehulljon az álarc!
Örökbe adtad, tudom,
Nem csak kölcsön
Játszanál még, de lassan fáradsz.
Megadod magad, megadom magam,
Felettünk győz majd a szenvedély!
Édes szavad ajkamba fullad majd,
Széttép ez az izzó kéj!
A jövő nélküled csak üres, tátongó űr,
És ha testem végül kihűl,
Fejfámra vésd örökül,
Érted dobogott szüntelenül!
Síromig lennék rab, ha a tested a börtön.
Édes fogság, tépd le a szárnyam!
Tenyeredből enne a láncra vert ösztön,
Szelíd vadként maradok nálad.
Megadom magam, megadod magad,
Felettünk győz majd a szenvedély!
Minden szavad ajkamba fullad majd,
Széttép ez az izzó kéj! |
