Csak ültünk a tűz körül,
Akkor még mindenki odafért.
Bárki jöhetett, elvegyült,
Ugyanúgy érezhette melegét.
Nem volt ellenség
És nem volt bántó szó,
Nem számított, ki jött elsőként
És ki volt az utolsó.
Nem volt ellenség,
Nem volt bántó szó!
De hamuvá lett a tűz,
Amit senki nem táplált.
A sötétben bújó árnyat a lángok távol tartották!
Most elnyel a fekete éj,
Ránk senki nem vigyáz.
Jön a magány és torkokat harap át!
Csak ültünk a tűz körül,
Néztük, ahogy teljesen porig ég.
A halál figyelt a fák mögül,
Várta egyre közeledő idejét.
Nem volt visszaút,
Csak egy sikoly visszhangzó,
Így született végül a "remekmű"
- bölcsőből koporsó!
És hamuvá lett a tűz.. |
