Az ember az élettel szemben
Gyenge játszótárs.
Alul marad mindig
Ha túl nagy a csábítás.
Törik a jég, reped az aszfalt,
Alattunk megnyílik a föld,
Ha jön a tisztítótűz,
A kérdés csak annyi:
Felettünk majd ki dönt?!
Ugyanúgy vártalak éjjel
A megszokott helyen,
Csillagok alatt a fűben,
Újra emberré szelídülten!
Ugyanúgy vártalak éjjel,
De nem jöttél mégsem,
Így ébredt az állat
És belülről tépett széjjel!
Borba fulladt vágy,
Egy elpocsékolt éj.
Alattam ingovány, forog velem föld és ég.
Indulna haza a láb,
De a kéz csak legyint még
Nincs ki ellenáll, egy utolsó kör még belefér!
Csak árnyék a tegnap,
Követ szüntelen.
Vállamra ült a kétség,
Így veszíthetek az élettel szemben!
Társam a bajban,
Mindig utolér.
Feloldoz, erőt ad
A vérembe kevert tiszta bikavér!
Borba fulladt vágy... |
