Kezdjük azzal,
Hogy tavasszal
A hormonok dúltak.
A srácok, a lányok megbolondultak.
Ez alól én sem
Voltam kivétel.
Úgy, mint egy vadkan,
A szívem izzó, forró katlan.
Később aztán csak ketten,
Benne voltál mindenben.
Ruháink szétdobálva
Asztalon, széken.
Régen máshol jársz,
Másnak bőrébe vájsz,
Másnak ingjén hagyod rúzsod nyomát.
Én meg mégsem bánom,
Hogy üres lett a lakás,
Mert így vég nélkül szól a gitár - hangosan szól!
Valami mégsem,
Passzolt egészen,
Hamar bezavar
A súlyos káosz benn a fejben.
Hiszti reggel,
Hiszti éjjel,
Közben rejtett üzenetekkel
Telt a messenger!
Nincsen többé már ketten,
Mosollyal búcsút intettem,
Maxon a hangerő,
És azt üveltetem:
Régen máshol jársz... |
