Elmosódó emlékek,
Sok apró üvegszilánk,
Van még, hogy a talpamba mélyed,
És újraélem minden vitánk.
Még sincs harag rég bennem,
De a szádból minden szó hazugság.
Én máig, ha a tükörbe nézek,
Ugyanaz az ember néz vissza rám.
És lehullanak a földre a láncok,
A szíveken vert léken beragyog a fény.
Te csak játszd a látszatvilágod,
De mi leszünk a változást hozó szél!
Nem fogom elfeledni,
Azt, hogy honnan indultam el.
Ki volt, kire számíthattam,
Kire büszkén néztem fel.
Két lábbal állok a földön,
Tudom, messze van még a cél,
De a győzelem küzdés nélkül
Nekem semmit nem ér!
Lehullanak a földre a láncok... |
