A szívemen a jel, ez örök szerelem,
Rá ezüst húrokkal véstem,
Az égig felemel, tart, nem enged el,
Nekem ez kell!
A szívemen a jel, ez örök szerelem,
A sírba is magammal viszem,
Az égig felemel, tart, nem enged el,
A zene, ami kell!!
Nem kér, csak ad
És a lelkembe lát,
Aztán jön és jó mélyre ás.
Elfojtott érzést újra defibrillál.
Nincs perc, hogy a kezem elengedné,
Terel mindig a fény felé,
Belém oltott szérumként vált a részemmé.
A szívemen a jel…
Nincs fék, menni kell mindig tovább,
Találkozunk majd odaát.
Összeköt a dallam, így leszünk egy család.
Nincs perc, hogy a kezünk elengedné,
Arcunk fordítja fény felé,
Nekünk elixír, és így válunk teljessé!
Kódolva a vérben,
Génekben, sejtekben,
Táplálja a lelkem,
A zene itt él bennem!
A szívemen a jel... |
