Önts ólmot füleimbe,
Sebeimre sót!
Varrd össze a szám,
Ha zavar, hogy mindig igazat szól!
Forró vassal oltsd ki bátran a szemem világát,
Úgysem bírom már látni,
Hogy ami volt - hervadó virág.
A közös út, már csak múlt,
Látod, így alakult!
Ne keresd a szívem,
Rég nincsen!
Testem ürességtől kong,
Minden reggel az élet érzések ellen beolt.
Nem érzek vágyat, szerelmet,
Többé nincs már, ami fáj.
Hívhatsz gépen, szívtelennek,
Ilyenné tett ez a világ!
Tudom:
Nem leszek sohasem szótlan,
Elsüllyedt csónak a tóban,
Hiszek egy-ben, az igazam védem,
Jöhet bármi, én túléltem!
Sokszor csak játszik az élet,
Próbál, formál minket,
Érzéseket elhallgattat
Vagy ellök fejjel a falnak.
Így lett ólom a csont
És olajjá a vér!
Ne keresd...
Majd jön, sötét lesz az éj,
Csak elvesz, nem kér,
A jussom egy könnyektől ázó szemfedél.
Csak elvesz, nem kér,
Örök lesz az éj, örök lesz az éj... |
