Kiszáradt fára akasztva az idő,
Ma már nem rohan
Az éjjeli csend felfalta a zajt
Ledől jóllakottan!
Nem épül az út, nem mesél a vén,
Senki sincs ébren már csak én,
Egyedül fekszem, nézem,
Karnyújtásnyira a csillagos ég!
Vihar a lelkemben,
Nem enyhül sohasem!
Mindig visszatérek,
A reggel bárhol is ébresszen!
Végtelen mély csillagtenger,
ölelő némaság
Egyedül fekszem halkan ringat,
Fűszál-óceán!
Végtelen mély csillagtenger,
ölelő némaság,
Egyedül fekszem halkan ringat,
Itt mindig megtalálsz!
Sötét fátyolba csavarta a tájat
A rideg valóság!
Egy darab kő vagyok csak a földön,
egy fáról letört ág!
Nem épül az út nem mesél a vén,
Senki sincs ébren már csak én,
Egyedül fekszem, nézem
Karnyújtásnyira a csillagos ég!!
Vihar a lelkemben,
Nem enyhül sohasem!
Mindig visszatérek,
A reggel bárhol is ébresszen!
Végtelen mély csillagtenger,
ölelő némaság
Egyedül fekszem halkan ringat,
Fűszál-óceán!
Végtelen mély csillagtenger,
ölelő némaság,
Egyedül fekszem halkan ringat,
Itt mindig megtalálsz!
Végtelen mély csillagtenger,
ölelő némaság
Egyedül fekszem halkan ringat,
Halkan ringat!
Végtelen mély csillagtenger,
ölelő némaság,
Egyedül fekszem halkan ringat,
Itt mindig megtalálsz! |
