Őrület, furcsa egy érzés,
Agyamban a késztetés.
Arcodon félelem látszik,
Szemedben a rettegés.
Fejemben a hang azt súgja,
Hogy öljelek meg.
Szívemben a vágy ordítja,
Hogy kellesz nekem.
Ha megtagadsz, légy átkozott,
Ne értsd az emberi szót!
Gyűlöljön, akit szeretsz,
Júdásként áruljon el!
Refr.: Ó, nem, nem,
Nem kell, hogy más legyél!
Ó, nem, nem,
Nem kell, hogy érts!
Ó, nem, nem,
Nem kell, hogy szent legyél!
Így kellesz, adj helyet a szívedben!
Ó, nem, nem,
Nem kell, hogy más legyél!
Ó, nem, nem,
Nem kell, hogy érts!
Hibáiddal, bűneiddel,
Így kellesz, adj helyet a szívedben!
Lehúzom lassan a függönyt,
Túl sok itt benn a fény.
Ne próbálj elmenekülni,
Kezem mindenhol elér.
Ígérem, hogy nem fog fájni,
Egy perc az egész.
Szívedbe mártom szívemet,
Ennyi és kész.
Ha megtagadsz, légy átkozott,
Ne értsd az emberi szót!
Gyűlöljön akit szeretsz,
Júdásként áruljon el! |
