Szétomló tűzfalak,
Házadból nem maradt semmi már,
Az ég borul föléd.
Lassanként rád szakadt,
Húsodban csontig mart izzó táj,
A lelked tépi szét.
Elborít egy furcsa álom,
Altatót zúg a vér,
Nem érzed, hogy fuldokolsz,
A tested így rohad szét.
Refr.: Hős lettél,
Túl vagy, amin átesel, egy más világ a tiéd,
Így vagy szép,
Többé semmi nem leszel,
Egy átkozott dal szól a lelkedért.
A lelkedért.
Árnyékod elmarad,
Kómában ring a nap és az éj,
A szél hajol föléd.
Nem szóltak fegyverek,
Sírodon nincs kereszt, semmi jel,
Te végleg átmentél.
Elborít egy furcsa álom,
Altatót zúg a vér,
Nem érzed, hogy fuldokolsz,
A tested így rothad szét. |
