Sose vártam áldott nagy csodát,
Úgyanúgy éltem, mint bárki más.
Hittem, hogy nincs kétféle fájdalom,
Csak az, ami vérzik, a többit eldobom.
Amikor már nincsen folytatás,
Magam ellen nem véd semmi más.
Érzem, hogy nincs több felvonás,
Fel a magas égig küldök egy fohászt.
Refr.: Hozzád szólok, ha kell,
Jöjj, nézz le rám,
Téged hívlak, ne mondd azt, hogy késő már!
Hozzád szólok, ha kell,
Jöjj, nézz le rám,
Téged hívlak, segíts már!
Várok Rád!
Várok Rád!
Megölelt az átkos büszkeség,
Térden állva sosem kértem még.
És most, most állva mégis fájlalom.
Könyörögni kéne, hallgasd meg dalom! |
