Szürkék a házfalak,
Szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek.
Te is közéjük állsz,
Füstöt okád már a gyár,
Neked ez a nagyvilág.
Kiút, ha elveszett,
A város magába zár,
Ólomgőz, szenny és sár,
Mélyen a tested járja át.
Refr.: Nem tudod, merre lépj
És a holnaptól nagyon félsz,
Ingoványos mocsár a lét.
Múltadat feledve,
Már a vágyaidban sem hiszel,
Pedig szabadnak születtél.
S ki mondja meg, hova lépj?
Szürkék a házfalak,
Szürkék a reggelek
És fásultan néznek rád az emberek.
Narkózol és piálsz,
Tűhegyén a halál téged vár,
Neked ez a nagyvilág.
Kiút, ha elveszett,
A város magába zárt,
Ólomgőz, szenny és sár,
Mélyen a tested járja át. |
