Hajnalszálat sző a nap,
Szél simítja az arcomat,
S a mozdulat,
Mi tétován felém kutat,
Utolér és fogva tart,
Indulnom kéne, mennem kell tovább.
Néhány dal, mit itt hagyok,
Félig gondolt mondatok,
S a gyöngyszavak,
Mik oldanak, s nem bántanak,
Síron túl is áldanak,
Végigkísérnek a hosszú út alatt.
Refr.: Álmodom az álmaimat,
Élem az életem,
Bízom, és azt hiszem,
A holnap új csodát hoz még.
Álmodom az álmaimat,
Minden út mögöttem,
Minden mit elviszek,
Bennem él most és mindörökké.
Nézem a tükörképemet,
Eltűnő halvány fényeket,
S a változás,
Mint tovatűnő látomás,
Ennyi volt és semmi más,
Ez volt az élet, mennem kell tovább.
Sok pofont kaptam, mit itt hagyok,
Sok éjjel sírtam, mit vállalok,
De azt hiszem,
Hogy ez az egyszervolt életem,
Több volt, mint képzelem;
Ez volt az első, a végső állomás. |
