Felém dübörögve jön az élet,
Cserbenhagyva gázol el,
De most a legszentebb percet velem félted,
Ami rossz, feledem.
Gyakran menekülök magam elől,
Állok a pokol tornácán,
Lábam gyökeret ver, tovább nem megy,
Nézz rám, itt vagyok, teneked.
A mennyországot mondd, hol lelem?
Út oda a poklon át vezet.
Refr.: Előttem ajtó, bekopogok,
Ha ez a pokol, hát maradok,
Egy tiszta álmot kergetek,
Akkor is, ha mindenki megkövez.
Előttem ajtó bekopogok,
Ha ez a pokol, hát maradok,
Egy tiszta érzést keresek,
Szerényen nem kérek egyebet.
Sokszor hadakozok magam ellen
Észérvek oltárán,
Lábam tövig járva visz,
A szívem hevesen kalapál.
A remény, talán a poklon is túl,
Az édenkertben reám vár,
Most a legszentebb percet őrzöm féltve,
Itt, most, teveled. |
