Egyszer a ravaszdi róka az erdőben sajtot talált,
A hiszékeny farkas éppen akkor arra járt,
Gyomruk korgott, mert már több napja éheztek,
Nyáluk csorgott, a finom zsákmányt ki osztja el?
Szólt a róka: "Én tépem pofámmal szét."
Az ostoba ordas várta a ráeső részt,
A ravaszdi gyomra egyre jobban nőtt,
De a két sajtdarab soha nem lett egyenlő.
Hol az igazság?
Refr.: Félek, a sajt már réges-rég elfogyott,
Kérdem, meddig tart még ez az állapot?
Félek, a sajt már réges-rég elfogyott,
Kérem, űzzük el a sunyi állatot!
Az ordas gyomrában a fájdalomnak görcse ráng,
Beállt a sorba, eladta a rókának a magát,
Hitte, ezek után a koncból majd neki is jut,
De aki eladja magát, pórul jár hitványul.
Ez az igazság. |
