Sötét árnyak a küszöbön,
Szól a csengő,
Ajtó nyílik már
Nem ismersz meg ennyi év után.
Fáradt könnycsepp az arcodon,
Te csak hallgatsz,
Mit is mondhatnál,
Régi seb, ami most újra fáj.
Nem ígérek semmit neked,
Mennem kell tovább,
Hogy minden percet másképp éljek,
Nem számít már.
Refr.: Lehetnél szökevény,
Te is úgy, ahogy én,
Szabadon szökevény,
Aki törvények nélkül él.
Te is légy szökevény,
Ugyanúgy, ahogy én,
Szabadon szökevény,
Aki törvények nélkül él.
Néma csend ül a szavakon
Te se mozdulsz
Az idő is rád vár
Egy mozdulat kell, ne tétovázz
Fáradt könnycsepp az arcodon
Te csak hallgatsz
Mit is mondhatnál
Feltépett régi érzés újra fáj
Nem ígérek semmit neked
Mennem kell tovább
Hogy minden percet másképp éljek
Nem számít már |