Versszak 1
Aki semmiben sem hisz, és mindentől csak fél,
Aki senkit nem szeret, és semmit nem remél.
Aki semmit el nem vesztett, mert semmije nem volt még,
Csak várja szépen a tapsot, vagy, hogy rászakadjon az ég.
Versszak 2
Aki a hétköznapnál sötétebb, az sötét is marad,
Aki világosabb a napnál, mint egy olcsó színdarab.
Aki minden reggel felébred, de az ágyához ragad,
És nem vár senkit maga mellé, csak emlékfoltokat.
Versszak 3
Aki az unalmas életét, titokban úgy turbózza fel,
Hogy a lelkem rágja folyton, és úgy dob majd el.
Mint a jóllakottak a csontot, hogy a legyek lepjék el,
De a torkán akad remélem, és soha nem felejt el.
Refrén
Ülj csak a szobádban, én odakint várok rád,
Fényesebb vagyok, minden álmodnál.
Erősebb vagyok, és jobban vágyom rád,
Mint a régmúlt emlékek, akik magukat álcázzák. |
