Versszak 1
Látom rajtad, te sem bírod,
Kiborultál teljesen.
A munka a stresszel kikészített,
Szétkapott rendesen.
Érezzük már mind ahányan,
Kéne egy kis változás.
Buli és pia, nőkkel körítve,
Nem mindig csak a harcolás.
Versszak 2
A hétköznappal semmi baj,
Nem lenne hidd el nekem.
De bárhogy nézem az arány szar,
Az öt, a kettővel szemben.
Az igazság persze oda át van,
Nem írja felül senki sem.
Az öt, ami fékez, a kettő az gázt ad,
Az életünk így múlik el.
Versszak 3
És ha úgy érzed hogy ökölben,
szorítod a két kezed.
Ne fogd vissza, engedd el,
Ennél rosszabb nem lehet.
Törjön az ablak, repedjen,
Úgy sem fáj az senkinek.
Rohanj a falnak, taposd el,
A bánat ellen tenni kell.
Refrén
Figyelj rám!
Megmutatom most, hogy csináld.
Rúgj bele!
Utána már nem lesz tele.
Vágd oda!
Érezni fogod jó móka.
Törni kell!
És zúzni, amíg nem fogy el. |
