Prestissimo - Nem vagyunk angyalok
Volt egy visszatérő álmom az éjjel,
Rockot játszottam, szenvedéllyel.
Elmondom nektek, hisz' nem titok:
a közönség Ti voltatok.
*
Én a fényben úszó színbadon álltam,
reflektoroktól elkápráztam.
Izzot a vérem, és szólt a rock.
Kiszáradt minden torok.
*
Csak annyit mondok: Nem vagyunk angyalok!
*
Figyeltem, ahogy a közönség tombol,
kortyolgattam a koktélomból.
Éreztem itt van az alkalom,
szomjamat győzni nem hagyom!
*
És akkor történt az, hogy megláttam Őt,
a barna szempárt, a bomba nőt.
Odajött hozzám, és suttogott.
Azóta felébredni nem tudok.
*
Csak annyit mondott: Nem vagyunk angyalok!
*
Nem vagyunk angyalok!
Nem vagyunk angyalok!
Nem vagyunk angyalok!
ROCK!
* |
