Testedbe hatoló éles kések
Arcod szélén vércsík szárad
Tömik beléd a mérget
A zártosztályon nincs bocsánat
Agyadban táncoló száz kis ördög
Legbelülről tépnek széjjel
Egy kis gyógyszer, és megnyugodhatsz
Fekszel meredten egész éjjel
De nem jön álom, és megjelennek az árnyak
Akármerre fordulsz,
érzed mindenhonnan látnak
Száműzöttek éjszakája, sűrű felhő száll föléd
Mikor vihar zúg feletted, másnak tündököl a fény
Nincs kiút, és nincs kímélet, a percek évekbe mennek át
Kinn síri csend, de benn a fejben üvölt egy elferdült világ
Gúnyosan nevet rád a Hold
De eltűnik, ha felkel a Nap
Rácsok árnyékát festik a falra
A sápadt napsugarak
Vörös az alkony, vérzik a Nap
Rettegve várod az éjszakát
Kényszerzubbony-karjaival
A rémület ölel ma át
Penészes falakról ordít a magány
Menekülnél, de nincs hová
A négy fal körbezár
Száműzöttek éjszakája, sűrű felhő száll föléd
Mikor vihar zúg feletted, másnak tündököl a fény
Nincs kiút, és nincs kímélet, a percek évekbe mennek át
Kinn síri csend, de benn a fejben üvölt egy elferdült világ
Penészes falakról ordít a magány
Menekülnél, de nincs hová
A négy fal körbezár
Száműzöttek éjszakája, sűrű felhő száll föléd
Mikor vihar zúg feletted, másnak tündököl a fény
Nincs kiút, és nincs kímélet, a percek évekbe mennek át
Kinn síri csend, de benn a fejben üvölt egy elferdült világ |
