Átmetszi a múltnak foga a torkod
Átrágva magát halad az úton
Agyadban mint szürke foltok
Jelentkeznek a régi gondok
Tövisként hasítja a lelked
Oly módon juttatja a percet
Eszedbe
A múlt elhullt
Emlékek tárháza
Kiszáradt fának
Lehulló ága
A múlt feldúl
S nem hagy nyugodni
Kiszikkadt talajra, ha víz kerül
Úgy marja lelked még belül
Az újult erővel támadó emlék
Folyton előtör, újra visszatér
A múltad, a múltad
Felsebzi a múltnak karma a bőröd
Felszívódik, Ő maga az ördög
Szívedben, mint halálos rög
Bukkan fel, hiába könyörögsz
Sziklaként zúzza szét a tested
Ily módon juttatja a percet
Eszedbe
A múlt elhullt
Emlékek tárháza
A korhadt fának
Lehulló ága
A múlt feldúl
S nem hagy nyugodni |
