Félelemben álló testem
Elvesztette hitét Istenben
Miért kell a magányban élnem?
Miért hagytál egyedül égnem?
Várom, hogy add meg a választ
Várom, hogy nyújts nekem támaszt
Várom, hogy mutasd, mi a vágyad
Várom, hogy láttasd fénylő árnyad
Miben végre megtanulnám
A múltam eltörölni
Miben láthatnám a csúfság
Súlyát elviselni
Miben érezném, mi a jó
Mi az elfogadható szent cél
Ami bennem még mindig él
Nem, nem láttunk mást
Nem, nem vártunk mást
Nem, Ó, nem kívánjuk
Az álmot megtagadni
Nem, Ó, nem kívánjuk
A vágyat eltiporni
Végzetemmel küzdő lelkem
Nem lát kiutat a hitben
Miért kell az életem félnem?
Miért hagytál magamra a bűnben?
Vágyom az újat a mának
Tűnjön el végleg a bánat!
Vágyok a Megváltó szavára
Érezzem, hol a lét határa
Így végre megtanulnám
A jövőm kézbe venni
Úgy vágynám én a létnek
Terhét levetkőzni
Ha érezném, hova ér
A mélyről feltörő szent cél
Ami bennem mindvégig élt |
