Egy sötét, rémes álom,
Vagy a valóság útját járom,
Keresem önmagam évek óta,
De sajnos nem találom.
Hiába keresem, hiába várom,
Hiába minden, minden mi álom,
Elveszett, nem nem elvesztett,
A valóság útját járom.
Mondd miért bujkálsz előlem,
Mondd miért ehetsz belőlem,
Mondd miért látszol szépnek,
Mondd miért vetsz ennek véget.
Félek, hogy elveszíthetem!
Félek, hogy elveszíthetem!
Egy fény az alagút végén,
Vagy egy kép, a szemem szélén,
Néha fáj és alig látok,
De ti mindig szörnyek láttok.
A valóság útját járom,
Keresem önmagam nem találom,
Rohanok, lépek, elbuktam vérzek,
De Ti mindig csak engem néztek.
Mondd miért vádolsz engem,
Mondd miért szárnyalsz bennem,
Mondd miért látszol szépnek,
Mondd miért vetsz ennek véget.
Félek, hogy elveszíthetem!
Félek, hogy elveszíthetem!
Félek, hogy elveszíthetem!
Félek, mert elveszítettem!
El! |
