A lélek kiszáll és elköltözik
Húsországból ha elüldözik.
Batyujában hamubasült magánya.
Bánatában az utcán strichel,
Bebújna ő már akárkivel,
De a testre szabott hiány az Isten ágya.
Így hát a lélek mint senkinek sajátja,
Élőnek halott és halottnak apáca,
Ebben a pácban az Isten sem komája,
Legfeljebb vasvillám bassza őt halálra.
Arra sétál egy rozzant fickó,
Lelketlen szegény, licenc-Mefisztó.
Pénze nincs, de a lélek megsajnálja.
A patkója kopott, a farka véres,
Igazán nászra már nemigen képes,
De vérében van, hogy a lelket megkívánja.
Így hát az öreg magából kikelve
Ugrik a lélekre lelkeket lehelve.
Patkóját feldobja, s nyöszörgi lihegve:
Az ördög sem baszhat manapság hitelbe. |
