Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.
Alattunk a tenger
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat,
és a világ pajkos szellőként suhan.
Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj nincs haragban
senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát.
Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm az élet jobb híján egyedül
autó egy szerpentinen,
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart. |
