Mari nem itt él,
Mari máshol van.
Mari elmerült
a belső kozmoszban.
Oda menekült,
nem tudni miért.
De ha tudnám, se mondhatnám,
néma szeme erre kért.
Millió páncél mögött
millió seb,
s Mari évről évre
egyre nehezebb.
Szorgos kis démonmenhely
mi vár még rád?
Mari, vegyél egy nagy levegőt,
és fújd meg a trombitád!
Kopott, otromba trónon
egy szigorú szem.
Ha csak rám pillant
ezer évet öregszem.
Ismerlek, Mari,
és kacsintanék,
mondanám, hogy menjünk, de látom,
hogy nálad még be van ragadva a kézifék.
Sikoly a sorsa,
ha magába száll.
Szponzora: téboly, bilincs és halál.
Ez az útvesztőhely, Mari, nem túl előkelő.
Őrlángon égő, üregi szenvedély, most jöjj elő! |
