Fütyörészel a szobádban,
már nem hullámzik a plafon,
nyugodt a padló, nyugodt a csillár,
nyugodt a poszter a falon.
Szerelj a húsra vitorlát,
és az agyadra izzó trafót,
lépj ki a régi öltönyből,
hadd röpüljön a hajó!
Milyen jó,
röpül a hajó!
Mikor véget érnek az alibiévek,
és a súlyok nőnek a válladon
te röpülnél, de örülsz annak,
ha valahogy megállsz a lábadon.
Ha mész az utcán, rád ugatnak
az alibiebek a bár előtt.
Nekifeszülsz a végtelennek,
és röpülsz már, mer' a cucc bejött.
Kutyául kopott a karma:
Na, ki az, aki hinni akar ma?
Adj egy slukkot a cigidből,
szeress belém, te ringyó!
A terráriumban az unalomtól
felfordult a kígyó.
Szerelj a húsra vitorlát,
és az agyadra izzó trafót,
lépj ki a régi öltönyből,
hadd röpüljön a hajó!
Nézem a mennyben a csillagrácsokat,
néha előveszem a látcsövem
lesve a szeretkező párokat,
csak rázom, rázom, rázom a ketrecem. |
