Hárman egy ladikban,
evezünk felfelé,
Hátul egy rablóhal,
S elöl te meg én.
Hűvös lugasban,
szirének hajlanak,
S máris hajlok rá,
hogy elhagyjalak.
Annyira szokatlan,
a szokás hatalma,
A bűn csak egy vadalma,
és a kígyó sem beszél.
Valami ég, valami ég,
Valami füstöl, szemedben
megcsillan a vég.
Ringat egy hajó az élők vizén,
Evezni sem kell talán,
Sodorjon arra amerre jár,
Szerelem, élet, halál.
S ennyi nem elég,
Van egy ráadás,
Tudod a szerelem amolyan
homorú tojás.
S ha egy szív lakatlan,
átúszom titokban,
Rablóhal alakban,
Valahogy minden olyan más. |
