Árvalányhaj, hajbókol a réten
Tücsök játszik, a lágy szellőben
Sebes patak, mossa a partokat
Közben dúdolja ő is az ezeréves dallamokat
Lassan lépek a fűben, körülöttem nyugodt minden
Lassan én is megnyugszom, az ősök szellemével összeolvadok
Alázat és némi fájdalom, de mégis boldog vagyok nagyon
Könny csorog ráncos arcomon és a szél meséjét hallgatom
Mert itt a szél is mesél, az ősökről regél
Mert itt az ég örökre tiszta
Édes hazám nem hagylak el soha
Igen itt születtem, vér és könny kísért engem
De azóta nem hagynak, lehet ez a sorsa a magyarnak
Nevet én nem kaptam, csuklyámat arcomba húztam
Kezemben tollal és könyvvel, jártam veszedelmes utam
Mert itt a szél is mesél az ősökről regél
És elmondja újra meg újra el jön még isten ostora
Láttam nagy csatákat és nagy királyokat
De láttam egyszer egy fiút, aki egy tankkal szembe fordult
Láttam egy alakot fehér lovon, kapitány volt ő a süllyedő hajón
És láttam a vörös térképet, de rajtunk már az sem segített
Mert itt a szél is mesél az ősökről regél
És elmondja újra meg újra, eljön még isten ostora
Igen itt születtem és itt hajtom le örökre fejem
Ez az édes sötét föld, takarja majd gyönge testem
Én mindent megtettem, mi kitellett tőlem
Lerakom hát örökre a tollat, írjatok történelmet jobbat
Mert itt a szél is mesél… |
