Vadász ösztönök
Örökké hajtanak
Futok a hajnali széllel versenyt
Miközben kergetem a vadat
Lapulok a sűrűben
Figyelem a szél irányát
Mert ha megérzi szagom
Bírnom kell majd a vágtát
Ne zavard meg
Az erdő mély álmát
Csak figyeld a szárnyad
Lágy suhogását
Erős karmaiddal markold a gyönge fát
Nézz távolba hisz sólyom szemed mindent lát
Fájdalomból nem kell már
Testem a hidegben zihál
Karmod durván tép húsomba
Látom már én vagyok a préda
Vérem tolladat testemre tapasztja
Itt már minden hiába
Testemet az ember elhagyja
Sólyom szelleme átjárja
Itt már minden hiába
Itt már minden hiába
itt már minden hiába
Sólyom vagyok az ősök szolgája
Néz rám sötét szemed
Bennük az ősök szelleme remeg
Érzem az erőt mit átadtál újra
Ragadj ki innen át egy másik világba
Fájdalomból nem kell már
Testem a hidegben zihál
Karmod durván tép húsomba
Látom már én vagyok a préda
Vérem tolladat testemre tapasztja
Itt már minden hiába
Testemet az ember elhagyja
Sólyom szelleme átjárja
Itt már minden hiába
Itt már minden hiába
itt már minden hiába
Sólyom vagyok az ősök szolgája... | 
