Halottam mesét egy öreg táltosról
Az egyik leghatalmasabbról
Akiről a mondák azt tartották
Hogy legyőzte a halált
Minden nagy baj előtt megjelent
S mondott jövendőt
Jövendőlései igazat szóltak
Csak volt mikor szavára nem adtak
Egyszer éjjel fényt láttam és arra szaporáztam lábam
A fák közül kirajzolódott egy táltos ki máglyát gyújtott
A táltos tüzében mozognak arcok szemükben látok sok győztes harcot
Mind rám néz, és felém kiállt őrizzétek a szent hazát
A táltos lassan a tűzre fát dobott
Mire körülvették a tűzből kijött arcok
S mikor a táltos felkiáltott
Elnyelték a hős harcosok
Azóta is látom a táltos tűzét minden magyar szemében ég
És a tűzben mozognak könnyes arcok
Szemükből már eltűntek a győztes harcok
Mind jajgat most és felém kiállt
Mentsétek meg a szent hazát |
