Nem biztos, hogy értelme van, de lehet, hogy ha elmondanám,
Megértenéd talán végre ez nem volt csak az én hibám.
Előttem állt és hagyta magát,
Én szóltam neki: Ne nézz rám!
Fogta kezem, neki szaladtam
A szakadék szélén már nincs határ.
Dermedt arccal nézett, nem értette a lényeget,
Eltűnt testem a mélybe ott ő már nem létezett.
Csak a szél hangja, ez így még megmaradt,
Egy eltűnő világból a végén már csak ennyi maradt.
Zuhanok, újra ez jól esik, a kéz megint elengedett.
Lehet, hogy ha felébrednék, úgy lennék csak elégedett.
De nem érdekel most már semmi egyszer csak vége lesz,
A torkomból felszakadt sikoly üvölti a lényeget.
Én ártatlan vagyok, aki nem csinált semmi rosszat,
Egy ördög, aki a bűnért él.
Egy ember, aki tehetné, eltörölné a múltat,
Magát szembeköpné! |
