Én arról kérdeztem a lányt, hogy engem
Miért pont engem fedezett fel.
Mennyivel másabb, hogy ha körbe ásnak
S engem élve temetnek el,
Nem tudom mi az, amitől életre kell.
Én addig járok, még vizesek az árkok
S a könnytengerem még nem száradhat fel
Én neked élek, még vizesek a léptek
S az élet téged még nem hagyhat el.
De tudnom kell, mi az, amitől életre kel!
Amitől félsz, amiben élsz, ami megkísért, ha már belül elégsz!
Amitől fáj, minden száj, legbelül minket a pokol vár.
Én arról kérdeztem apámat egyszer
Miért pont engem neveltek fel.
Miért nem inkább egy sarki kurvát
Akiről mások már nem hiszik el…
Tudnom kell végre!
Hogy az, ahogy élek nem egy gonosz lélek
S reggel ugyanúgy kelhetek fel,
Hogy mozog a testem, testemben a lelkem
Az élet téged nem hagyhat el!
Tudom már mi az, amitől életre kel! |
