Kértem halat a vízbe,
Kenyeret bor képébe,
Szónokot a szószékekre,
Fájdalmat más szívébe.
Mocsokból homokvárat,
Az emberből hogy lett állat,
Kevesebb a legkevesebből,
Vér folyik a szememből!
Kaptam, ami csak kellett,
Az utcán pofont s amellett,
Szerelmet egy idegen lánytól,
Hányingert a látványtól.
Drágán megfizettem érte,
Mindenem a bőrbe égve,
A hangból is csak azt hallod,
Amivel Isten megáldott.
Belülről érzem, hogy kiégett az énem,
Legbelül még várom,
Hogy másról szól majd az álmom.
Belülről érzem, hogy másé lett az énem
Reggel még várom,
Hogy másról szól majd az álmom. |
